Tudod, meg kellene találnod önmagadban az elveszett gyermeket.

Azt a kicsi, megbántott, sebzett gyermeket akit mára elfelejtettél, egyedül hagytál, és már nem tud üzenni neked, mert befelé süketté és vakká váltál.

Pedig minden vágya az, hogy figyelj rá.

Minden vágya az, hogy újra együtt legyen veled, és megvigasztald őt azokért a bántásokért amit akkor, abban a kiszolgáltatott helyzetben elszenvedett.

És tűrte, mert nem tehetett mást. Úgy érezte, az élete függ attól, hogy védekezés nélkül, sírás nélkül, csak belül zokogva hagyja, hogy keresztülgázoljanak az érzésein. Azon amit ő szeretne megélni, amit ő szeretne megmutatni magából azoknak, akiket mindennél jobban szeret.

Mégsem voltak kíváncsiak rá.

Most azonban itt vagy, és megvigasztalhatod. Karjaidba veheted, átölelheted és elmondhatod neki, hogy veled biztonságban van. Már nem kell félnie, nem kell elbújnia, háttérbe húzódnia, mert te sosem fogod engedni többé senkinek, hogy bármilyen testi, lelki erőszakot kövessenek el rajta. Most már képes vagy rá, most már megvédheted.

Te vagy az a felnőtt, akinél jobban senki sem tudhatja milyen mélyek a sebei és mennyi el nem sírt könny áztatja ezeket a sebeket, hogy miért nem tudnak még mindig begyógyulni.

Engedd meg hát most neki, hogy többé ne takargassa, hogy újra átélje a mostanáig rejtegetett, elfojtott rossz élményeket, a sok fájdalmat, meg nem értést, gúnyos kacajt és leértékelést.

Engedd meg, hogy kedvére dagonyázzon a mélyre temetett fájdalomban, hogy a szenvedés feltörjön és gejzírként hozza elő az el nem sírt könnyeket. Tisztuljanak a sebek, peregjenek a könnyek vég nélkül. Mossák el az összes rossz emléket, nem vagyok jó érzést és bűntudatot. Mert egyedül ez hozhatja el az oly régen várt gyógyulást. Ez hozhat valódi tisztulást, valódi megkönnyebbülést. Ez hozhatja csak magával az érzelmi felszabadulást és a megbocsájtást.

Aztán bocsásd meg magadnak is azt, hogy mostanáig elhanyagoltad őt, a benned élő védtelen, kicsi gyermeket, hogy magára hagytad, hogy a létezéséről sem tudtál, mert nem érdekelt más csak a külső talmi csillogás. Ami sosem hozta el neked a belső harmóniát. Míg egyszer csak elkeseredett végső magányodban, kezdted meghallani a benned élő kicsi gyermek segélykiáltását, és megérezted, hogy ő mindvégig erre a pillanatra várt.

Most dédelgesd őt, szeresd, óvd és soha ne bántsd. Mondd el neki, hogy mindennél jobban szereted. Mondd el, hogy te tudod mennyire értékes, mennyire különleges és milyen nagy kincs az ő bölcsessége és tudása. Mondd el neki, hogy senkivel nincs nálad nagyobb biztonságban a világon, és te most már mindig itt leszel vele. Soha többé nem hagyod magára.

Emeld fel magadhoz, adj neki egy kedves kis zugot a szívedben, hogy amikor segítségre van szüksége, mindig tudja, hogy már ott van, ahol az ő igazi helye, ahol soha többé nem kell félnie, a valódi felnőtt életben.

Ti ketten eggyé váltatok lélekben, az együtt létezés örömében, a szeretetben.

 

A múlt sérelmeit, fájdalmait rossz emlékeit cipelni a legnagyobb teher. Belső gyermeked most is várja a megmentőt, mert akkor, ott abban a tehetetlen helyzetben megrekedt. Most már felnőtt vagy, így oda mehetsz hozzá, megfoghatod a kezét és magadhoz emelheted, hogy érezhesse, ő is egy lett veled.

Ha túl nehéznek érzed ezt a belső munkát, keress meg ITT és segítek, én is ott leszek veled.

Némedy-Nyul Cecília

Életgyógyász-Párkapcsolati coach-Spirituális Tudatosság tréner