Mindannyiunk életében legfontosabb és mindenre kiható életterület a szeretteinkkel, a közelebbi és távolabbi családtagjainkkal megélt kapcsolat.
Ez kivétel nélkül mindenkire igaz, arra is akinek nincs párkapcsolata, vagy gyermeke. Mert vannak szülei, esetleg nagyon szoros baráti kapcsolatai, s ha senki nincs akkor ott van ő saját magának.
Nem árulok el titkot, ha azt mondom, az életünk minden mozzanata annak érdekében történik, hogy ezeket a kapcsolatokat szeretetben tudjuk megélni.
Mégis nagyon sokunk életében egyszer csak felborul az egyensúly…
Elkezdünk úgy viselkedni, cselekedni, mintha ezek a kapcsolatok megvásárolhatóak lennének. Tudjuk, hogy nem így van, tudjuk, hogy a jó szó, a megértés, az empátia, a vigasztalás, az ölelés, a simogatás, vagy csupán csak a meghallgatása a másiknak elég lenne ahhoz, hogy boldogságban éljünk egymással.
Azonban van egy hang, ami teljesen más irányba húz. Valami belül arra késztet, hogy nem elég jó az ami körül vesz minket és tenni kell azért, hogy még jobb legyen. Több legyen, szebb legyen, nagyobb legyen, drágább legyen, márkásabb legyen, csillogóbb legyen, elegánsabb legyen, mert ennek alapján majd mindenki sikeresnek, gazdagnak, okosnak, irigylésre méltónak tart minket, és a hozzánk közel állók is tisztelnek és szeretnek ezért.
Sok időnek, vagy konfliktusnak kell eltelni ahhoz, hogy észre vegyük – ha észrevesszük egyáltalán -, hogy miközben rendkívül elismertté, közkedveltté, jófejjé, népszerűvé, gazdaggá, szerencséssé, “üdvözültté” váltunk a külvilág visszajelzései alapján, a közeli kapcsolataink egyre inkább elszürkülnek.
Amikor arra helyezzük a hangsúlyt, hogy egy általunk magasra helyezett mércének minden áron megfeleljünk a társadalom által elfogadott státusszimbólumok megszerzése érdekében, akkor az életenergiánk legnagyobb részét ennek a beteljesítésére fogjuk felhasználni. Mindezt abból a belső késztetésből, hogy ezáltal majd automatikusan megkapjuk a fizetséget a másik oldalról, vagyis szeretni fognak érte azok, akiktől cserébe ezt várjuk.
Az életenergiákról, Életkerékről ITT írtam.
Mi történik akkor, ha a rendelkezésünkre álló energiát a fent említett mértékben arra fordítjuk, hogy megszerezzük azokat a dolgokat amik kényelmessé, luxus színvonalúvá, ámulatba ejtővé teszik mások számára az életünket és legyőzhetetlenné, nagy hatalmúvá azt aki létrehozta mindezt.
Az történik, hogy végre boldognak érezhetjük magunkat. Minden egyes pillanatban amikor megvalósul egy-egy álom amitől többnek érezhetjük magunkat. Így, ahogy írom. Minden egyes pillanatban. Mert nagyjából eddig tart az a boldogító érzés amit akkor érzünk amikor hozzá jutunk ezekhez a szerzeményekhez. Aztán a következő pillanatban már teljesen természetesnek érezzük, már az életünk részét képezi, és kirajzolódik előttünk a következő boldogító körülmény gondolata. És már jönnek is az ötletek, hogy miként fogunk hozzá jutni. Olyan ez, mint a drog. Minél több van, annál több kell ahhoz, hogy elérje a megfelelő hatást.
Mindeközben elfelejtjük, hogy élnek körülöttünk emberek. Valaki akinek társra lenne szüksége, gyermek akinek szülőre lenne szüksége, szülő akinek gyerekre lenne szüksége. Nekünk azonban az “érzelgősségre” nincs energiánk. Nekik tudniuk kellene, hogy mindent értük teszünk, azért, hogy ők a legjobb körülmények között éljenek. Sőt, ezért kötelezően szeretniük kell minket. Csakhogy ők lehet, hogy kicsit kevesebb luxust és kicsit több feléjük forduló figyelmet, élet energiát kérnének tőlünk. Olyan energiát ami arról szól, hogy önmagunkból mennyit tudunk adni, és nem a tárgyakból amiket megvásároltunk.
Önmagunkból adni egészen mást jelent annak számára akit szeretünk. Azt jelenti, hogy a szívünkkel látjuk őt, ráhangolódunk arra aki ő maga, megértjük amit mond, érezni próbáljuk és elfogadjuk azt amit érez. Adunk számára időt az időnkből, amennyire éppen szüksége van tőlünk, és ami csak az övé. Ez a legértékesebb ajándék. Ez az az energia, a szeretet energiája amiért nem kell semmit tenni, néha elég ha csak hallgatunk, elég, ha csak ott vagyunk neki.
Ha valóban odaadjuk a figyelmünket, tudni fogjuk mire van szüksége.
Adhatunk még támogatást, bátorítást, dicséretet, elismerő mosolyt, megkérdezhetjük miben segíthetünk. De kérhetünk bocsánatot is, ha belátjuk, hogy megbántottuk, és meg is köszönhetjük, ha megbocsájt. A legbátrabbak pedig elmondhatják, hogy mennyire hálásak azért, hogy ő az életük része és mindennél jobban SZERETIK.
Ez a recept mindig mindenkinek működik.
Azt az energiát amit elvettünk a szeretteinktől miközben a megszerzett javakkal akartunk magunknak kiváltságos helyet szerezni a szívükben, vissza adhatjuk a valódi, pozitív töltést adó figyelem energiájával.
Szeretetet és tartós boldogságot csak így remélhetünk.
Családi kapcsolataink alapvető fundamentuma az önzetlen szeretetet.
Érdemes néha figyelni és meghallani a belső súgást, mikor szeretteink nem kérnek semmi mást:
Csak legyél itt nekem!
Drukkolok neked, találd meg az egyensúlyt az életed különböző területein. Ha útvesztőben érzed magad és nem megy egyedül, keress meg és szívesen kísérlek egy ideig az utadon. Együtt könnyebb.
Várlak a Medi-Hol Boldogságműhelyben.
Szeretettel: Némedy-Nyul Cecília
Egy rövid probléma leírással ITT tudsz elérni és időpontot kérni.
MERT SZERETNI ÉR! Önmagadat is ! 🙂
Annak érdekében, hogy írásaim első kézből eljussanak hozzád, kérlek iratkozz fel a Hírlevelemre, és egy párkapcsolatot támogató e-könyvet küldök neked ajándékba.
