Abban a kultúrában ahol mi élünk, előbb vagy utóbb meg kell teremtenünk a létfenntartásunkhoz szükséges anyagi feltételeket. Ennek az alapja a megfelelő mennyiségű pénz. A szükséges pénzösszeg nagyságát sok minden befolyásolhatja, ezt nevezzük igényszintnek.
Azt, hogy felnőttként milyen igényeket támasztunk az életvitelünkkel kapcsolatban leginkább a családi környezet valamilyen hatása befolyásolja.
Ez a hatás lehet emelő és lehet lehúzó, és most talán nem arra gondolsz amiről itt írni fogok.
Amennyiben úgy döntünk, hogy a gyermekkori anyagi bázisunknál önmagunk erejét hasznosítva magasabb színvonalon akarunk élni, akkor azokat a lehetőségeket fogjuk keresni és feltehetően meg is találni amik ezt számunkra biztosítják.
Van azonban olyan gyermekkori környezet is ami nem inspirál arra, hogy többre tegyünk szert, ezért nem hat a személyiségünkre emelő erővel. Már úgyis megkaptunk mindent, nekünk nem szükséges önmagunkat próbára tenni annak érdekében, hogy a saját képességeinket hasznosítva magasabb életszínvonalra tegyünk szert. Ezért aztán keresünk valami kényelmes állást, ahol eltöltjük a munkaidőt és nem törekszünk arra, hogy bármilyen erőfeszítést tegyünk a magasabb fizetés, vagy ennek hiányában netán egy saját vállalkozás létrehozásával.
A két életút közti különbség annyi, hogy amíg az, aki többre törekszik kénytelen megtalálni önmagában azokat az erősségeket, kimagasló tulajdonságokat amiket értékesíteni tud a piacon. Az ilyen hozzáállással képes megteremteni azt a hivatásszerűen működő munkahelyet önmagának amit örömmel tud végezni és soha nem fárad el attól amit csinál. Ráadásul képes lesz kimagasló minőségben szolgáltatni, amit a vásárlók szívesen megfizetnek.
Aki azt az utat választja, hogy kényelmesen éldegél abból amit már a szülei megteremtettek, egy kényelmes állásban ahol nincsenek kihívások, nincs elismerésért való harc, nem lesz önbecsülése sem. Ezért csak a kiégés és a fásultság lesz az amit cserébe kap. Így elég rövid idő kell majd ahhoz, hogy továbbálljon egy másik hasonlóan kényelmes munkahelyre, várva azt, hogy ott majd jobban érzi magát. Természetesen a változatosság és a kezdeti beilleszkedés talán hoz némi izgalmat és kihívást, de ez csak időleges. Így nem kell sok idő ahhoz, hogy újra az unalom csapdájába essen. Mert ez csak egy állás. Ami azt jelent, hogy szándékosan azt választotta, hogy megáll a fejlődésben a személyisége. Nem vállalja a nehézségeket, a kihívást aminek teljesítése által önmagát kellene legyőznie, és ennek eredménye képen elismernie és nagyra becsülnie. Sőt a környezet inspiráló nagyrabecsülésétől is megfosztja önmagát.
Nem beszélve arról, hogy kiaknázatlanul maradnak azok a rejtett képességei amelyekkel esetleg világmegváltó ötleteket valósíthatna meg. Mert ezek az ötletek a komfortzónán kívül vannak, és nem mutatják meg magukat annak aki úgy gondolja neki már nem kell semmit tenni és adni önmagából a világnak.
Valószínűleg egy folyamatos belső késztetést fog elnyomni önmagában, ami vezethet oda is, hogy különböző feszültség oldó szerek alkalmazásával nyomja el magában ezt a belső ösztönző, frusztráló, talán félelmet is keltő érzést.
A hivatás ilyenkor belülről akar a felszínre törni. Ami bennünk van, amiért megszülettünk, aminek a megvalósításáért élünk, az meg akar mutatkozni.
Hagynunk kell, hogy felszínre törjön és ez majdnem minden esetben azzal jár, hogy ki kell lépnünk a kényelmi zónánkból. Ez az amihez fel kell ismernünk a félelmeinket, azok okait, és az okok valódiságát meg kell kérdőjeleznünk.
Amíg hagyjuk, hogy a félelmeink uralják az életünket, addig nem tudunk kiteljesedett boldog életet élni. Nem tudunk saját hivatást, valódi életcélként megélt karriert építeni. Csak alkalmazkodni tudunk azokhoz akiket kiszolgálunk a saját céljaik megvalósítása érdekében.
Melyik a jobb élet hosszú távon?
Az eredményekért küzdeni, tenni, harcolni kell, és érdemes. Nem az a fontos, hogy hányszor bukunk el az úton amin elindultunk, hanem az, hogy a bukásainkból levonjuk a magunkra nézve helyes következtetést és legközelebb ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Ez az út célja. Ezáltal leszünk egyre bölcsebbek és hozunk egyre jobb döntéseket. Így a célhoz vezető út is egyre egyenesebbé válik, mert már tudni fogjuk melyik az a mellékutca ahova nem szabad bemennünk.
Mindig a nehezebb út visz el a tökéletes megoldásért, mert mindennek ára van. Ez törvény. Semmiért nem adnak valamit.
Aki gyermekkorában megtapasztalja a nélkülözést, ami arra készteti, hogy többre és jobbra sarkallja önmagát, megtanulja és megéli azokat a tapasztalatokat amelyek szükségesek egy érett, bölcs döntés meghozatalához felnőtt korban. Ő előre fizette meg az árát.
Aki kényelemben, gazdagságban jólétben nevelkedett, talán úgy érzi neki már nincs mit megtennie, neki előjoga a kényelmes jólétben töltött élet. Csakhogy az nem az ő érdeme. Időlegesen élvezheti, amíg gyermekként felelősség nélkül élhet. Azonban a felnőtt élet tőle is megköveteli, hogy valamilyen módon megfizesse a gazdagság árát.
Visszatérve az ÉLETKERÉKRE és az energiákra, ezen az élet területen is azt láthatjuk, hogy ahhoz, hogy jól működjön megköveteli magának a szükséges energiát. Az, hogy mit választunk a mi döntésünk lesz, és a következményeket is mi viseljük. Ez elkerülhetetlen.
A fenti két példának vannak árnyaltabb változatai is, most csak a két szélsőséges esetről írtam, ezzel szemléltetve azt, hogy a létezésünknek értelme van, mégpedig az, hogy önmagunk belső értékeit felismerve, hasznosítva alkossunk és teremtsünk saját hivatást és ezáltal kiteljesedett, független, szabad, boldog életet.
Mindannyiunknak lehetnek bizonyos élet szakaszban elakadásai. Amikor ezt felfedezzük önmagunkban, képesek leszünk rajta változtatni is. Ha szeretnél segítséget kérni, mert egyedül nem látod, hogy miért nem halad az életed, írj nekem és közösen indulunk felfedező útra a benned lévő mélységek feltárására.
Várlak a Medi-Hol Boldogságműhelyben.
Egy rövid probléma leírással ITT tudsz elérni és időpontot kérni.
MERT SZERETNI ÉR! Önmagadat is ! 🙂
Annak érdekében, hogy írásaim első kézből eljussanak hozzád, kérlek iratkozz fel a Hírlevelemre, és egy párkapcsolatot támogató e-könyvet küldök neked ajándékba.