Az előző bejegyzés végén ott tartottunk, hogy miért is vagyunk betegek? A válasz :” Azért, hogy boldogok lehessünk”.

Ezt a – bizarrnak tűnő – kijelentést egy kicsit mélyebb megközelítésből kell vizsgálnunk.

Arról volt szó, hogy leszületésünk előtt megtervezzük a földi életünk alatt elvégzendő feladatainkat, amelyek megtapasztalása által biztosítjuk a fejlődésünket a tudatosodás útján, mely a sorsunk beteljesedéséhez vezető út. Ezzel a meghatározott tervvel érkezünk.

Ez a sorsunk, melynek egyedüli ismerője a bennünk “lakó” szellem, mely a lélek által (megérzések útján) üzen az elménknek, hogy milyen cselekvésre adjon “parancsot” testünk számára.

Amennyiben ez valóban így is működne, vagyis a lelkünk által meghatározott úton járnánk, akkor az életünk teljes harmóniában folyna.

Azonban ez korántsem így történik. Már kora gyermekkorunk idején kialakulnak azok a szokások, viselkedésminták amelyeket a környezetünktől tanulunk meg annak érdekében, hogy integrálódni tudjunk és megfeleljünk az elvárásoknak.

Ezek az irányító mechanizmusok mások által megélt tapasztalatok alapján, az ő életüket működtető cselekvéssorozatokról, hitrendszerekről és kommunikációs eszközökről szólnak.

Beváltnak tűnő módszerek ahhoz, hogy egyfajta biztonságérzetet nyújtsanak a mindennapok megéléséhez.

Szülőként, nevelőként hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a saját eszközeink – amennyiben a mi életünket viszonylag zökkenő mentesen működtetik, – ugyanolyan eredményesen fogják működtetni a másik ember – a gyermekünk – életét is.

Ez által kialakulnak egyik részről az elvárások és a másik oldalról a megfelelési kényszer.

Az természetes és mindenki tudja, hogy pszichésen stabil állapotban a szülő azért vár el (vagy tilt meg) bizonyos megnyilvánulásokat a gyermekétől mert szereti és a legjobb tudása szerint a legjobbat akarja neki. Annak érdekében teszi, hogy megvédje az élet viszontagságaitól a már bevált és biztonsággal működő saját mintáival. A gyermek eleinte még próbál tiltakozni, ösztönei szerint cselekedni, de a szelíd (vagy kevésbé szelíd) kényszerítő erő hatására, valamint a szülő szeretetének elvesztésétől való félelem miatt előbb-utóbb magáévá teszi a megszabott mintákat, korlátokat.

Megjelenik a viselkedésében a Megfelelési kényszer.

A folytatást a Nem élhetünk önmagunk ellen című bejegyzésben olvashatod.

Friss információkért az ajándék e-könyvemért és a kedvezmény kuponért iratkozz fel a Hírlevelemre most!

Bejelentkezés rövid probléma leírással az info@medihol.hu e-mail címen

Szeretettel várlak. 

Némedy-Nyul Marianna Cecília                                                                          Életgyógyász-Párkapcsolati coach